Kisfaludy Károly: 1. Rákosi szántó a török alatt.
Hogy itt hajdan szebb élet volt,
Érzi szívem s felsóhajtok,
A mint Rákos térén szántok.
Te láttad őt boldog Rákos!
Tán itt nyargalt hajdanában,
Hol én szántok mostanában.
Összegyűltek, tanakodtak;
S ha csatára trombitáltak,
Mint a sasok víni szálltak.
Meződön hány embert táplálsz,
Hej de magyart alig látok,
S nehéz szívvel tovább szántok.
S alig érti nyelvünket már:
Hej! ma-holnap a magyar szó
Ritka, mint a fejér holló.
Zugó szárnyán sötét köd ül;
Tán a por is e szép mezőn
Nemes szivek hamvábul jön.
Hej ne igyál a Rákosbul!
Magyar csonton foly a vize,
Könyektül sós annak íze.
Szép hiredbül de kiestél!
Fáj szivem, fáj, ha zet látom,
S hazám földét sírva szántom.