Kisfaludy Károly: 13. Túl az erdőn lakik rózsám
13. Túl az erdőn lakik rózsám
Túl az erdőn lakik rózsám,
De az álnok nem jön hozzám,
Búcsú óta nem láthattam,
Azóta nem is alhattam.
De az álnok nem jön hozzám,
Búcsú óta nem láthattam,
Azóta nem is alhattam.
Nem alhattam szerelmemben,
Ugy befészkelt az szivemben,
Kitépném, de mint a madár
Kedves helyre csak visszajár.
Ugy befészkelt az szivemben,
Kitépném, de mint a madár
Kedves helyre csak visszajár.
Daru megjön és a gólya,
De nem az én kedvem soha;
Bús leszek én, míg az nem jön,
Ki ott lakik túl az erdőn.
De nem az én kedvem soha;
Bús leszek én, míg az nem jön,
Ki ott lakik túl az erdőn.
Holnap reggel virradóra
Elmegyek én a halomra,
Onnan nézek a szép tájra,
Kincsem fehér hajlékára.
Elmegyek én a halomra,
Onnan nézek a szép tájra,
Kincsem fehér hajlékára.
Hej! de ott csak füstöt látok,
S eltűnik az, mint az álnok,
Mint az álnok, ki elhagyott,
S öröm helyett könnyet adott.
S eltűnik az, mint az álnok,
Mint az álnok, ki elhagyott,
S öröm helyett könnyet adott.
