Kisfaludy Károly: 22. Gyöngyvirág és liliomszál!
Szép szeretőm mellettem áll;
Mint a téjben uszó rózsa,
Olyan az ő nyájas arcza.
És alulok tűz ragyog ki.
Tűz ragyog, mely noha éget,
Lángja után von engemet.
Mézforráson az ő ajka,
Gyöngygyel rakva szagos öble,
S fülmile szól ki belőle.
Rubintbimbó áll felette,
És alatta az a nagy kincs,
Milyen több e világon nincs.
Szép galambom olyan fürge,
Két ujjammal átfoghatom,
Ha víg tánczban megforgatom,
S ha ugy rám néz és csókot ád,
Tudja Isten, mit nem érzek,
Szivem ugrál s alig élek.