Kisfaludy Károly: 29. Messze tőled édes kincsem
29. Messze tőled édes kincsem
Messze tőled édes kincsem,
Komor búban fogy életem:
Küldj messzirül vigasztalást,
Hogy te még most sem szeretsz mást.
Komor búban fogy életem:
Küldj messzirül vigasztalást,
Hogy te még most sem szeretsz mást.
Ha megvirrad napkeletrül,
Emlékezem szép szemedrül,
Az is, napom míg boldog volt,
Oly szép tűzzel felém lángolt.
Emlékezem szép szemedrül,
Az is, napom míg boldog volt,
Oly szép tűzzel felém lángolt.
Bár itt is a nap melegít,
Mint szemed ugy még sem hevít,
Kivül égek, belül fázom,
Mert te messze vagy galambom!
Mint szemed ugy még sem hevít,
Kivül égek, belül fázom,
Mert te messze vagy galambom!
Mit nem adnék, mit nem tennék?
A villámra is felülnék,
Hogy csak egyszer láthatnálak,
És szivemhez zárhatnálak.
A villámra is felülnék,
Hogy csak egyszer láthatnálak,
És szivemhez zárhatnálak.
De mit tegyek? nincsen mentség.
Tudja isten, látlak-e még!
E gondolat csak könnyet ád,
Szép galambom, isten hozzád!
Tudja isten, látlak-e még!
E gondolat csak könnyet ád,
Szép galambom, isten hozzád!
