Kisfaludy Károly: 3. Hej violám, szép violám
Te csak nem is tekintesz rám,
Pedig ha rám tekintenél,
Kék szememben szivet lelnél.
Hadd nézzek én szép arczádra,
Hadd nézzek rá utoljára,
Búm eltemet nemsokára.
Kebled felett elhervadnék;
De szived nagy keménységén
Fejér rózsa lettem már én.
Sokat sírtam a zöld fűre,
Majd szememnek bús harmatja
Lábaidat megáztatja.
Tovább immár nem türhetem,
A faluban muzsikálnak,
Elmegyek én katonának.