Kisfaludy Károly: 8. Az én kincsem noha szegény
Még is szivbül szeretem én;
Sok legény van a faluban,
De mint Palim egy sincs olyan.
Ha durrogat az én Rózsám,
Mikor házunk előtt korán
Kiballag szép nyája után.
Félbe szakad édes álmom:
Jól esik bár ha nézhetlek,
De álmomban megölellek.
Neked adom, barna legény!
Tűzd a hűsön kalapodra,
S emlékezz meg galambodra.
Fujd el rajta bús nótádat,
Tán a szellő erre kapja,
Hogy rám gondolsz, megsusogja.
Szép nótádra visszadallok,
Eldallom, hogy te lészsz kincsem,
Míg utolsót ver a szívem.