Kisfaludy Károly: 2. Szirmay Klára.
2. Szirmay Klára.
Kit zokognak lekanyargó
Kit siratnak Ugocsának
| Barna Tisza' habjai, |
| S Szatmár nemes ifjai! |
Bús folyam! hol partjaidnak
Annyi szív titkos reménye,
| Messze fénylő világa`, |
| Ugocsa szép virága. |
Ott hol néma gyász borong most
A napok mi szebben folytak
| Szirma régi termében, |
| Az öröm nyílt ölében. |
Vígan jöttek a vendégek
S szíves honi dalok közé
| Csöngtek a telt poharak, |
| Durrogtak a mozsarak. |
Köztök édes kellemében
S nyájas arcza lágy figyelme
| Klára, a szép hajadon, |
| Mindent közelébe von. |
Benne tűnt fel égi színben
Tőle rajzott, hozzá símult
| A szép s jónak fensége, |
| A nap gyönyörűsége. |
Félre bajnok, fegyvereddel,
Most csőjében éltet lesve
| Melyet bízva forgatál: |
| Rejtezik a zord halál. |
De hiában! felvillámlik -
S így véletlen, de keserves
| S Klára hókeblére vág, |
| Torrá lőn a mulatság. |
