Kölcsey Ferenc: A SONETTO
A SONETTO
| Hespériának szent virányain |
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
| Mosolygva leste képem lángjain, |
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
| Nem bírta többé az égi lángokat |
És szétömöltem keble szép honában.
| Lantján folyó tűz érte a húrokat, |
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Sződemeter, 1811. szeptember végén
