Kölcsey Ferenc: A VÉGNYÚGALOM
A VÉGNYÚGALOM
| Ohajtom én hüs sírhalomban |
Szendergve boldog nyúgalomban
Leélvén kínos éltemet.
| Aludva sírom éjjelében |
Mint leng zefir könnyű röptében
Virító rózsabokrokon.
| Majd Lotti szép tekintetével |
Mint Hesper bájoló képével
Ha felszáll halmaim megett.
| Hall majd egy fülmilét csattogni |
És édesen fog andalogni
A lágyan ömlő hangokon,
| S szelíd álomra szenderedve |
Még egyszer ah, sohajt epedve
Költője kellő daljain.
Álmosd, 1810. január 24.
