Kölcsey Ferenc: ÁTOK
ÁTOK
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom;
Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted,
Légyen egész éjjel - bár csókjaid árja habozzék
| Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd. |
| S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom. |
| Arcán - mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon. |
Álmosd, 1813. június
