Kölcsey Ferenc: BERKEMHEZ
BERKEMHEZ
Szent berek, itt hol örök vizeid forrása kicsordúl,
S hol, puha fészke felett nyögvén philomela keservét,
Fogd fel az elhagyatott szeretőt, ki lehajlik öledbe,
| S illatozó partján habja csörögve lezúg; |
| Bokraid árnya közül csattog az éjjeli dal: |
| S rejtsd fakadó könnyét néma homályod alá . |
Cseke, 1824. február
