Kölcsey Ferenc: DERŰ
DERŰ
Lomb, te csörögve lehullsz; kertem rózsája, te hervadsz;
Képzetem elfordúl, s a múlt örömébe merítvén,
És ím rózsalepelt von el a Fantázia rajtam,
És kivirúl a lomb, kertem rózsái feselnek,
| Fáim alatt éjszak bús szele dúlva süvölt. |
| Barna leányka, feléd e kebel újra hevűl. |
| S hesperi csillagként arcod alatta ragyog. |
| S fáimat Elysion szelleme lengi körűl. |
Cseke, 1825. december
