Kölcsey Ferenc: ECHO
ECHO
Sziklai lyány, hívlak! "Hívlak": felel éteri hangod;
Sziklai lyány, hol vagy? remegő ajak ami reád vár,
Csalfa te rejtve maradsz; epedő rezgése szavadnak
| Ím jövök, ah de lakod bús fala néma s üres! |
| S hű karok, és szerelem mennyei lángja velek. |
| Hév vala, s kebled, mint szirti lakásod, hideg! |
Cseke, 1825. május
