Kölcsey Ferenc: KÉL A ZEFIR. . .
Kél a zefir, s lágyan száll, |
Nyiss kebelt virághölgyecske,
Lengek ím nyögő szelecske
Harmatlepte lomb alól.
Hesper bíborkebelén |
Ámbraillat fuvalmimban,
Harmat enyhe csókjaimban,
Karjaim közt égi kény.
Jön az éjnek angyala, |
Rózsa titka felfedezve,
Keble kényben rengedezve:
Álmok oly édes vala.
Hajnal támad, Flóra jár, |
S röppen a - - szelecske
- - - - a virághölgyecske
- - hervadva már.