Kölcsey Ferenc: LAURÁHOZ
LAURÁHOZ
| Közte sűrű kénynek, fájdalomnak, |
Gyakran Léthe lankadási nyomnak,
Gyakran védő karjain angyalomnak
Új örömfény terjed létemen.
| Szenvedünk, s bár nyúgodalmat kérek, |
Hidd el azt, a bú s öröm testvérek,
S kényben úsz e jóltevő tündérek
Szép körében képzet s értelem.
| Meg ne bánd, ha könnyeid hullának, |
Meg ne bánd, mert szép napok valának,
Melyek Eros karja közt folyának,
Míg szendergél költőd dalain.
| Égi lángot szívtam ajkaidról, |
Felderűlt a fátyol titkaidról,
Ujabb álom szállt fel álmaidról,
S szebb remény a láthatár alatt.
| Álom és Remény éltünk vezéri, |
Szívünk a valót távol kiséri,
S megcsalatván, néha bár eléri,
Csalfa bájalakkal váltja bé.
| Dőljünk a jelenlét hív ölébe, |
Tán ha vígan szállunk ellenébe,
Nem borúl szép arca gyászleplébe,
S mirtuszágat fürteidre széd.
Álmosd, 1814. április 20.
