Kölcsey Ferenc: BOLDOG EMBER
BOLDOG EMBER
Sappho után
Boldog ember, mint Uranos lakói,
Aki vígan űl, kegyes, ellenedben,
S andalog kellő szavad édes hangján,
Ajkadon látván szeliden lebegni,
Melyre megdöbben kebelemben a szív,
Mert jelenléted leborít azonnal,
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
Égi tűz ömlik tetemimre végig,
Zúg fülem s bágyadt szemeim borúlnak
Arcomon végig hideg izzadás foly,
Reszketek, fúlok, s halavány virágként
Hervadó színnel rogyok a halálnak
Aki vígan űl, kegyes, ellenedben,
S andalog kellő szavad édes hangján,
| S gyönge mosolygást |
Melyre megdöbben kebelemben a szív,
Mert jelenléted leborít azonnal,
| És oda lészek. |
Égi tűz ömlik tetemimre végig,
Zúg fülem s bágyadt szemeim borúlnak
| Éji homályba. |
Reszketek, fúlok, s halavány virágként
Hervadó színnel rogyok a halálnak
| Karjai közzé. |
Álmosd, 1813. júl. 4.
