Kölcsey Ferenc: RÁC NYELVBŐL
RÁC NYELVBŐL
| Könnyel nyújtván vissza mátkájának |
Mélyen érzi terhét fájdalmának,
Szíve csüggedt, arca halovány:
«Szánd meg árját gyötrelmemnek,
Vágya voltál életemnek,
Mért de nem nyeréd meg kedvét nemzetemnek?
| «Véled-e hogy szívem kínt nem érez, |
Míglen, ah, szerelmem súlya vérez,
Hírem veszte rettegésre von.
Ó, ha kebled lángolása
Nem volt szád hazug vallása:
Kímélj, ez lesz sorsom egy vígasztalása.
| «Mért születtem a sors ellenére, |
Bár ha rózsát űltetek, helyére
Bús üröm virági termenek.
Bús virágok, a halálnak
Jöttén napjaim ha szállnak,
Títeket, gyászlóim, síromhoz plántálnak.»
Pécel, 1814. jún. 30.
