Kölcsey Ferenc: VÁNDOR REMÉNY. . .
VÁNDOR REMÉNY. . .
| Vándor Remény csapongva jár, |
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.
| Tenéked, ó bús Szerelem, |
Nyájas, piros, s illatja szép,
De hajh tövíse szívet tép!
| Föld-e lakod vagy fenn az ég? |
S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!
1826
