Komjáthy Jenő: FEJEMBEN EGY VILÁG...
Zsong, zajlik milljó gondolat;
Szellemhazába jár a lelkem,
Levetve a porgondokat.
Egyszer mint búvár elmerül,
A Természet mélyébe mélyed,
Szivével szívben egyesül.
Az Istenekkel harcra kél,
Majd mélabúsan, mély fohásszal
Csügg titkodon, szép, csöndes Éj!
Birkózik lelkem hosszasan;
Sohajtok földre verve fájón;
A cél mi messze, messze van!
Fölváltva kél köny és mosoly,
A fájdalomból vad kacaj lesz,
Szilajjá lesz a búskomoly.
Legyen gyönyör, legyen panasz;
Mert szívemből tör létre minden,
Mindig magányos és igaz.
Kéj és sirám ölelkezik ...
A nagyszivűek istenálma
Ragad magával s üdvezit.