Komjáthy Jenő: MÁJUSI REG
Milyen bübájban ég,
A táj milyen gyönyört lehellő,
S mily mámoros a lég!
Hogy csattog a madár,
S mily pajkosan lejt a sióra
A fürge napsugár.
Mily enyhadó a lomb,
A léglakó hogyan cikázik,
Hogy ömleng és csapong.
A föld mi dús, pazér!
A szem kigyúl a büszke kéjtől,
S a szív imára kél.
Ah, milyen illatár!
Ott keleten a kósza felhő
Biborruhába jár.
Mily ifjan ragyogó!
Mit érezek, mit látok itten,
Az ki se mondható.
Milyen még nem vala;
Az éden ez talán, az élet
Legelső hajnala.
Elkoptatott alak:
Mostan születtünk, most jövénk mi
E fényes színre csak.
Itt minden dús jelen;
Az élet ormán, ott fölöttünk
Virraszt a Végtelen.
Mily bűvölő zene!
Mintha szivünkkel a teremtés
Összhangban zengene.
S fönséges arca ma!
Milyen csodás vágyak ragadnak
El minket, Éloa?
Még sohasem vala;
Az éden ez, bizony, az élet
Legelső hajnala.
E percben születék -
És e dicső világot Isten
Mostan teremti épp.