Komjáthy Jenő: Ó, LÉGY ENYÉM!
Ó, LÉGY ENYÉM!
Ó, légy enyém! Nem boldogíthat
Más férfi téged kívülem;
Mert írva áll engem szeretned,
Örülnöd és sírnod velem.
Magasra csap, merész az érzés,
Minden sugár szívembe gyűl,
S kiáltok önfeledve, büszkén:
Ki engem szeret, üdvezűl!
Más férfi téged kívülem;
Mert írva áll engem szeretned,
Örülnöd és sírnod velem.
Magasra csap, merész az érzés,
Minden sugár szívembe gyűl,
S kiáltok önfeledve, büszkén:
Ki engem szeret, üdvezűl!
Ó, légy enyém! Borulj szivemre,
Mely tégedet remegve várt!
Tagadd meg az egész világot
A férfiért, ki föltalált!
Kövess a széditő magasba,
Amerre új utat török!
Lelkembe lelkedet lehelni
Lesz halhatatlan gyönyöröd.
Mely tégedet remegve várt!
Tagadd meg az egész világot
A férfiért, ki föltalált!
Kövess a széditő magasba,
Amerre új utat török!
Lelkembe lelkedet lehelni
Lesz halhatatlan gyönyöröd.
Ó, légy enyém! Rég várok én rád,
Költő arája, fénylő kedvesem!
Ha mély szemedben elmerűlök,
Hegedni érzem mély sebem,
Szived mélységes rejtekében
Látom, hogy lelkem arca van,
Fönséges arcod tükörében
Nagyobbnak látom önmagam.
Költő arája, fénylő kedvesem!
Ha mély szemedben elmerűlök,
Hegedni érzem mély sebem,
Szived mélységes rejtekében
Látom, hogy lelkem arca van,
Fönséges arcod tükörében
Nagyobbnak látom önmagam.
Ó, légy enyém! Amerre lelkem
Ragad, te is repülsz velem;
Hatalmas fényvilágba szállhatsz,
A semmiségbe nélkülem.
Dúsgazdag ország az, hová lépsz,
Álomból napja, fellege,
De álma ragyogó valóság,
Vértestet öltő szép rege.
Ragad, te is repülsz velem;
Hatalmas fényvilágba szállhatsz,
A semmiségbe nélkülem.
Dúsgazdag ország az, hová lépsz,
Álomból napja, fellege,
De álma ragyogó valóság,
Vértestet öltő szép rege.
Ó, légy enyém! Kísér örök nyár,
Amerre szabadon megyünk;
Az Istenek társul fogadtak,
Igérik: boldogok leszünk.
Lent egyre foly a dőre játék,
A léha küzdés, zűr beszéd,
Csupán mi érezzük magunkban
Éjszak nyugalmát, dél hevét.
Amerre szabadon megyünk;
Az Istenek társul fogadtak,
Igérik: boldogok leszünk.
Lent egyre foly a dőre játék,
A léha küzdés, zűr beszéd,
Csupán mi érezzük magunkban
Éjszak nyugalmát, dél hevét.
Ó, légy enyém! Szivünkbe minden,
Mi vagyunk az egész világ:
Mi kívülünk él: csenevész az,
Sötét, kietlen pusztaság.
Mi itt nem él: el van temetve,
Jobb vala nem születnie;
Kivel szivünket meg nem osztók,
Az koldus, nincsen semmije.
Mi vagyunk az egész világ:
Mi kívülünk él: csenevész az,
Sötét, kietlen pusztaság.
Mi itt nem él: el van temetve,
Jobb vala nem születnie;
Kivel szivünket meg nem osztók,
Az koldus, nincsen semmije.
Ó, légy enyém! Borulj szivemre, -
Légy angyalom és démonom.
És ha alanti létem unva
E testi börtönt elhagyom,
És az enyészet máglyafénye
Újjászülendő, fellobog;
Együtt leszünk, egymást ölelve,
Egymásba halva boldogok.
Légy angyalom és démonom.
És ha alanti létem unva
E testi börtönt elhagyom,
És az enyészet máglyafénye
Újjászülendő, fellobog;
Együtt leszünk, egymást ölelve,
Egymásba halva boldogok.
[1881]
