Komjáthy Jenő: APPONYI ALBERTHEZ
APPONYI ALBERTHEZ
(midőn egy ellenzéki lakomán a hazaszeretetről beszélt)
Hazafiság! milyen kopott e szó!
Használja minden utcakoptató.
Te új varázst, új fényt adtál neki,
Zászlónkat üde szellő lengeti.
Használja minden utcakoptató.
Te új varázst, új fényt adtál neki,
Zászlónkat üde szellő lengeti.
Bár nagyra termett, elnyomott e nép.
Nemes szived jogos haragban ég,
Ha látod az ál-népbarátokat,
Kiket ujongva szolgahad fogad.
Nemes szived jogos haragban ég,
Ha látod az ál-népbarátokat,
Kiket ujongva szolgahad fogad.
S beszélsz. Magasra nyúlik termeted,
S magas célra röpíti lelkedet.
Lélekben is kiválsz e nép közül,
Téged rendelt az ég is őrszemül.
S magas célra röpíti lelkedet.
Lélekben is kiválsz e nép közül,
Téged rendelt az ég is őrszemül.
Nagy látkör az, amit szemed belát,
Föllebbentéd jövendőnk fátyolát;
Ragyogni látsz, közelgni messze célt,
Miért e nemzet színe egykor élt.
Föllebbentéd jövendőnk fátyolát;
Ragyogni látsz, közelgni messze célt,
Miért e nemzet színe egykor élt.
Dús örökükbe léptek korcsok, ím,
Szétszedve osztozkodnak rongyain,
Törött vázákon, fényes csontokon,
De elhagyatva sír az árva hon.
Szétszedve osztozkodnak rongyain,
Törött vázákon, fényes csontokon,
De elhagyatva sír az árva hon.
Beszélj! Szavadra egy ország figyel:
A kishitű s a meddő irigyel;
Csak törj előre bátran, lelkesen:
S úr léssz, ne félj, minden magyar sziven!
A kishitű s a meddő irigyel;
Csak törj előre bátran, lelkesen:
S úr léssz, ne félj, minden magyar sziven!
Bár gúny, irigység, káröröm fogad,
Csak rajta, űzd ki a kufárokat!
S e népnek, - ó, mily fényes hivatás! -
Te léssz vezére, senki más.
Csak rajta, űzd ki a kufárokat!
S e népnek, - ó, mily fényes hivatás! -
Te léssz vezére, senki más.
