Komjáthy Jenő: A SZENVEDÉLYEK VÉRES ÁRJA ...
Mégsem borít el engemet!
Keresztül renyhe, vak homályon
Ragyog még tiszta, szép neved.
S nem ülhet rajtam diadalt
Az ördög és az éj hatalma,
Mely bűkörével fogva tart.
A szürke hamunál egyéb,
S vágyaimat az őszi szélbe
Hiú szeszély dobálta szét:
Tündérvilág rajong körűl,
A boldogság ezeregyéje
Fejembe zsong, szivembe gyűl.
Általsuhan a vágyak betegén!
S a lágy zenébe minden elhal,
Minek hatalmát rettegém.