Komjáthy Jenő: LE VAGY TIPORVA ...
Korán volt kezdenük halotti torba,
Amért rajongsz, nem süllyedt még a porba.
Sötétbe, titkon életemre törtek,
Hogy ne legyek unos terhükre többet.
Ott fájó sebeim gyönyörre válnak,
És vége nincs a rózsatüzü nyárnak.
Fölragyogott a büszke férfi-homlok,
S elmém, a fennszülött, az égbe rontott.
Fölhangzott ajkimon győzelmi ének;
Himnuszba tört a kín, zengett a lélek.
Mitől gyilok lesurran: halhatatlan,
Örök sugár e töredék alakban.
Alkotni kontár, de bosszúra frissebb,
Azért, bár átokért kiált e nyílt seb,
Civódni nem fogok a közpiarcon,
Borostyán vár reám másféle harcon.
Az elsőkkel, amott a harci sorba,
Ott küzdj elöl, míg nem vagy eltiporva!