Komjáthy Jenő: M. HELÉN EMLÉKKÖNYVÉBE
M. HELÉN EMLÉKKÖNYVÉBE
- Alsósztregova, 1888. VIII. 18. -
I.
Valamit írjak, azt kivánod,
Emlékkönyvedbe én;
Vedd szívesen e dalvirágot
Szép neved ünnepén.
Emlékkönyvedbe én;
Vedd szívesen e dalvirágot
Szép neved ünnepén.
E tiszta lapra tűzve
Lelkembül egy darab,
De szellemét betűzve
Eltűnik, mint a hab.
Lelkembül egy darab,
De szellemét betűzve
Eltűnik, mint a hab.
Szép gyermek! Mit kivánjak?
Ki sejti vágyaid?
Hogy zengjem ennyi bájnak
Varázsát, titkait?
Ki sejti vágyaid?
Hogy zengjem ennyi bájnak
Varázsát, titkait?
Ábrándos, szűzi lelked
Ringassák gyönyörök!
Ha véred lángra gerjed,
Legyen e láng örök!
Ringassák gyönyörök!
Ha véred lángra gerjed,
Legyen e láng örök!
Letörve, meghajolva
Köszönt a bús virág:
Elszárad albumodba
S nem érzed illatát.
Köszönt a bús virág:
Elszárad albumodba
S nem érzed illatát.
S mig illatlelked álma
Fény lesz és diadal,
Gondolj a kis virágra,
Mely itt magába hal.
Fény lesz és diadal,
Gondolj a kis virágra,
Mely itt magába hal.
Bár színehagyva, jusson
Eszedbe olykoron,
Hisz lénye - égi jusson -
Lányszívvel oly rokon.
Eszedbe olykoron,
Hisz lénye - égi jusson -
Lányszívvel oly rokon.
Elhal a dal, ha zengtem,
És a virág lehull ...
Hagyj hervadozni engem,
Te meg, leány, virulj!
És a virág lehull ...
Hagyj hervadozni engem,
Te meg, leány, virulj!
II.
Alakod tiszta bája
Tökélyes, üde, ép,
Nem szór több fényt reája
A dal, a töredék.
Tökélyes, üde, ép,
Nem szór több fényt reája
A dal, a töredék.
Ne bízd magad betűkre!
A hang, mely itt rezeg,
Hullámos, csalfa tükre
Annak, mit érezek.
A hang, mely itt rezeg,
Hullámos, csalfa tükre
Annak, mit érezek.
Olyan vagy, mint egy álom,
Tündöklő, ifju, szép;
Könnyű vagy, mint az álom,
És tiszta mint az ég.
Tündöklő, ifju, szép;
Könnyű vagy, mint az álom,
És tiszta mint az ég.
Ha nézlek, elbüvölve
Lelkem gyönyörbe ring ...
Ne bízd magad a versre!
A költő csalfa mind.
Lelkem gyönyörbe ring ...
Ne bízd magad a versre!
A költő csalfa mind.
