Komjáthy Jenő: RIADÓ
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.
Rozoga világot,
A baromi sárkány
Fejeire hágok.
Hadd hulljon a porba
A vétek, az átok
A földre tiporva!
Minden körülöttem,
Sápadva, inogva,
Reszketve, törötten!
Az írigy erőket,
Kihívom a sorsot,
Nem rettegem őket.
A százkaru bálvány!
Feltűzöm az égre
Az eszmeszivárványt.
A szellemi zászlót,
Bámulja az ellen
A messzeviláglót!
A végtelen elvét,
És fölszabadítom
Az emberi elmét.
Ne lesse az égnek,
De nézzen erősen
Szemébe a vésznek!
Repüljön a napba,
Mindig sebesebben,
Mindig magasabbra!
Az örök erőket,
Semmi se nyügözze
Az égbetörőket!
Az eszme világát;
Föltépem a sírok
Kételyteli zárát.
Pokolba leszállok,
Leviszem az üdvöt,
A pompavilágot.
A szív fenekére,
Ragyogjon a láng*ja,
Ömöljön a vére!
Emésszen a lángja!
Szenvednem is édes
E büszke tusába.
A szégyen, az átok!
Fölgyújtom a régi,
Rozoga világot.
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.