Komjáthy Jenő: SZAKADJATOK!
Nem tűrök magamon már semmi féket;
Bilincsek, láncok, hulljatok le menten!
Rajongva tárom karjaim feléd,
Ó, végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, testem ízenként elég.
Enyészet! Jöjjön el oldó világod!
A vér e duzzadó erekben immár
Minden zsilipjét szétszakítni forr;
A vágy erősebb tenger kínaimnál,
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Te álom-alkotmány, törj össze végre!
Szeretném már széttépni Mája fátylát,
Illúziója nékem semmiség,
Merész szemem e fátylon máris átlát ...
Elégek, testem ízenként elég.
Mely élni tör, holott a szíve halva!
E hazug látszatot utálom én már,
Vesd ki ez üres gömböt sarkiból,
Jöjj, Szellem! Jöttödet rég várom én már...
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Elfúvlak, el fogtok mindnyájan égni!
Bilincsét szétszakítni ég e szellem,
Beléd fogok olvadni én, beléd,
Ó, Végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, vérem lánglobogva ég!