Komjáthy Jenő: SZÓZAT
A múlt sötét, nagy házait!
A fülledt börtönök lakóit
Hadd járja át új, tiszta hit!
Görnyedt, kislelkű és pulya,
Mi nem buzog az őserőből,
Azzal nem lépünk alkura.
Holt kéz emelte durva jog,
Ha mi büszkén előre rontunk,
Tudom, előttünk bukni fog.
A földön semmi hatalom,
Szétoszlanak a síri rémek,
Csak küzdjünk bátran, szilajon!
A múltnak minden rejtekét,
Kigyóitól az alvilágnak
Tisztítsuk meg a földtekét!
Szorítja görcsös jobbotok,
Nem győz, nem győzhet a hazugság,
Hiába máglya, orgyilok!
Az eszme méhe szapora,
Az igaz Isten népe ellen
Nem győzhet Ármány tábora.
És föl, ti költők, dalra föl!
Szivünkből egymást lelkesítve
A szózat mint egy láva tör.
A jelszavunk: Testvériség!
S a tiszta, ős talajba tesszük
Az új világ alapkövét.
Új hon, új élet kell nekünk,
Új gyönyörök, új fény, új eszmék,
Mindent újból kell kezdenünk.
Testvériség szent csarnokát;
És karba kar és szív a szíven,
S mindeneket egy Ész fog át.
Hiszen velünk az Isten is!
Nem imádunk mi írigy istent,
Szivünk dicsőbb Eszménybe hisz.
És föl, ti költők, dalra föl!
Szivünkből egymást lelkesítve
A szózat mint egy láva tör.