Komjáthy Jenő: APOTEÓZIS
APOTEÓZIS
Nemtő: (A költő fejét babérral övedzi. Körül a nép
körben állva, dicsőítő kart képez).
körben állva, dicsőítő kart képez).
Amért küzdtél egy hosszu élten át,
Im itt a bér, szent és dicső,
Dicsőbb, szentebb Te vagy magad csupán!
És koszorúdra milliók
- A hálás nép - örömkönyűje hull.
Örülj! Betöltve immár végzeted,
S az óriási pályát megfutád,
Miről hivéd, hogy végtelen, miként
A bolygó zsidónak futása, és
Elvégre mégis célhoz ért s megállt.
Pihenhet is oly küzdelem után,
Melyben nem lankadt, el se zsibbadott!
Ki önszivébe törte volt nyilát
A fájdalomnak, s nem nyögött
Mégsem sulyos keservei között,
Viselte némán, szótlanul
A rászabott, vállára mért tehert,
Im itt a bér, szent és dicső,
Dicsőbb, szentebb Te vagy magad csupán!
És koszorúdra milliók
- A hálás nép - örömkönyűje hull.
Örülj! Betöltve immár végzeted,
S az óriási pályát megfutád,
Miről hivéd, hogy végtelen, miként
A bolygó zsidónak futása, és
Elvégre mégis célhoz ért s megállt.
Pihenhet is oly küzdelem után,
Melyben nem lankadt, el se zsibbadott!
Ki önszivébe törte volt nyilát
A fájdalomnak, s nem nyögött
Mégsem sulyos keservei között,
Viselte némán, szótlanul
A rászabott, vállára mért tehert,
[...]
