Komjáthy Jenő: ÉLOA, JÖJJ VELEM!
ÉLOA, JÖJJ VELEM!
Éloa, jöjj velem!
Kitárta mélyeit az égbolt,
A menny azúr kárpitja széthasadt,
Az arany ajtók ezüst sarkaikból
Kifordultak zengő dörejjel.
Arany fövennyel hintett utai
Szögellve mérhetetlen messzeségbe
Nekünk boldogokul kitárvák.
Lebegjünk a smaragd mezőkön,
Szívjuk be a topáz s rubin szemű,
Kék levelű, csodás nyelven beszélő
Virágok istenítő illatát.
Kitárta mélyeit az égbolt,
A menny azúr kárpitja széthasadt,
Az arany ajtók ezüst sarkaikból
Kifordultak zengő dörejjel.
Arany fövennyel hintett utai
Szögellve mérhetetlen messzeségbe
Nekünk boldogokul kitárvák.
Lebegjünk a smaragd mezőkön,
Szívjuk be a topáz s rubin szemű,
Kék levelű, csodás nyelven beszélő
Virágok istenítő illatát.
