Kosztolányi Dezső: Ásítok és csak bámulom
Ásítok és csak bámulom
Ásítok és csak bámulom,
a szájam, mely mint a gödör,
mély és sötét és érezem,
hogy most a semmiség gyötör.
Én várom itten a halált
s unatkozom, hogy mégse jő,
mint mikor késik a vonat
és csöpörög a híg eső.
Ó, unalom, mely céltalan
bölcsőm, koporsóm közt ivel.
Az élet az nagyon rövid
de, jaj, oly lassan múlik el.
a szájam, mely mint a gödör,
mély és sötét és érezem,
hogy most a semmiség gyötör.
Én várom itten a halált
s unatkozom, hogy mégse jő,
mint mikor késik a vonat
és csöpörög a híg eső.
Ó, unalom, mely céltalan
bölcsőm, koporsóm közt ivel.
Az élet az nagyon rövid
de, jaj, oly lassan múlik el.
1921
