Kosztolányi Dezső: Az én családom nagy, erős volt
Egy fergetegre meg nem ingott.
Dörögtek háza kapujában
a hintók.
hívő, hatalmas, pénze-vesztő
s az élete vidám-viharzó
menyegző.
úri szolgák, úri cselédek.
Imádkoznak, sóhajtanak még
szegények.
mirtusz-csokor és pipafüst még
belengi kárhozott fejüknek
ezüstjét.
övék az emlék és a semmi.
Így tér a tékoz ivadék ma
pihenni.
de egy halálosat kiáltott
s azzal bukott, szépen, mi szép volt,
az áldott.