Kosztolányi Dezső: Kávéval és kacajjal jő
Kávéval és kacajjal jő
Kávéval és kacajjal jő
a reggel.
Hancúrozzunk, fiam, a sok
gyerekkel.
Szájunkon ott az álom csókja még,
de hívogat a hópehely, a jég,
rohanni könyvvel, ungon-berken által,
röpülni régi, szárnyas korcsolyákkal,
a reggel.
Hancúrozzunk, fiam, a sok
gyerekkel.
Szájunkon ott az álom csókja még,
de hívogat a hópehely, a jég,
rohanni könyvvel, ungon-berken által,
röpülni régi, szárnyas korcsolyákkal,
csiklandó mellel szívni föl
a vad
fagyot, tiporni az ifjú
havat.
Hahó, előre, föl a gyermek-égig,
szállj énvelem.
Új másikom, ki régit visszabűvölsz,
kis reggelem.
Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még
az élet,
mert folytatódik és minden megújul
tevéled.
a vad
fagyot, tiporni az ifjú
havat.
Hahó, előre, föl a gyermek-égig,
szállj énvelem.
Új másikom, ki régit visszabűvölsz,
kis reggelem.
Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még
az élet,
mert folytatódik és minden megújul
tevéled.
1924
