Kosztolányi Dezső: Már néha ott ülök velük.
Enyém boruk és kenyerük,
de akkor eljön a Gonosz
s megostoroz.
Mindig ördög-keményre ver
s mint dactól égő angyalok,
erős vagyok.
bezárja, áldott-rossz barát
és megmutatja, merre van
az én utam.
élet, véresre szájamat,
jajomnak ő ad nyelveket
s perelhetek.
jobb, mint a jó, igaz-verő,
ős, bibliai, furcsa rém,
megáldlak én,
Dal csöndbe. Zajba hallgatás.
Időbe jel. Zordércű tömb.
Több és különb.