Kosztolányi Dezső: Mily messze van éntőlem már az ég
Mily messze van éntőlem már az ég
Mily messze van éntőlem már az ég.
Mily messze vannak már a csillagok,
az Üllői-út is mily végtelen.
Mily messze vannak már a csillagok,
az Üllői-út is mily végtelen.
Az elhagyott vasárnap-éjszakán
izzó kohóként ég a klinika.
Zúgnak sötéten a kórházi fák.
izzó kohóként ég a klinika.
Zúgnak sötéten a kórházi fák.
A hosszú úton könny van és szemét.
Vér és szemét, csak bánat és szemét.
Emlékeinknek lombja is szemét.
Vér és szemét, csak bánat és szemét.
Emlékeinknek lombja is szemét.
Cél nélkül itt egy ember mendegél.
Olyan az arca, mint az a tükör,
amelybe egyszer éjjel néztem én.
Olyan az arca, mint az a tükör,
amelybe egyszer éjjel néztem én.
Próbál fütyülni, szája megvacog.
Előre néz, megáll, most visszanéz.
Egy vaskorlátra ráborulva sír.
Előre néz, megáll, most visszanéz.
Egy vaskorlátra ráborulva sír.
1923
