Kosztolányi Dezső: Milyen közeli most a nyári ég
Milyen közeli most a nyári ég
Milyen közeli most a nyári ég
s mily messzi-kék
alatta az alvó, beteg vidék.
s mily messzi-kék
alatta az alvó, beteg vidék.
A csillagos ég - fényes sírlepel -
reád lehel
s a mindenséget kézzel éred el.
reád lehel
s a mindenséget kézzel éred el.
Csak ússz az éjbe, tündökölve ússz,
jó, égi túsz,
ó, messzeség őrültje, Sziriusz.
jó, égi túsz,
ó, messzeség őrültje, Sziriusz.
Mit hallasz itt? Az álmot hallod itt,
a halmokig
halkan motoz, az éjjel álmodik.
a halmokig
halkan motoz, az éjjel álmodik.
Egy távol mozdony hortyog valahol,
mert áll a tor,
vértől zabáltan lassan zakatol.
mert áll a tor,
vértől zabáltan lassan zakatol.
Az ablakok lehunyják a szemük,
csönd mindenütt.
A toronyóra zengőn egyet üt.
csönd mindenütt.
A toronyóra zengőn egyet üt.
De fölviláglik a mély éjszaka,
kigyullad a
kis patikának kormos ablaka.
kigyullad a
kis patikának kormos ablaka.
Egy gyógyszerészlány - hadi, fiatal -
fölkel hamar,
márványcsészébe álomport kavar.
fölkel hamar,
márványcsészébe álomport kavar.
Az élet és a felleg eluszik,
olyan bús itt.
Élő, halott egyformán aluszik.
olyan bús itt.
Élő, halott egyformán aluszik.
Egyszerre a kis utcák dörgenek.
Egy szörnyeteg?
Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet.
Egy szörnyeteg?
Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet.
Elhangzik a dobaja. Semmi más.
Egy surranás.
Most két erős, gyors puskadurranás.
Egy surranás.
Most két erős, gyors puskadurranás.
Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény.
Fáradt szegény.
Csókolja a földet. Egy szökevény.
Fáradt szegény.
Csókolja a földet. Egy szökevény.
Körötte senki. A vidék kiholt.
Nem is sikolt.
Ki volt az anyja, istenem, ki volt?
A haja dús, még minden szála ép.
A szája szép
s harminckét foga büszke, drága ék.
Nem is sikolt.
Ki volt az anyja, istenem, ki volt?
A haja dús, még minden szála ép.
A szája szép
s harminckét foga büszke, drága ék.
Sápadt fejéből csörgedez a vér -
ki tudja, mér? -
bámulja őt a vén Göncölszekér.
ki tudja, mér? -
bámulja őt a vén Göncölszekér.
1918
