Kosztolányi Dezső: Ó, ifjuság, ha hozzátok megyek,
Ó, ifjuság, ha hozzátok megyek,
Ó, ifjuság, ha hozzátok megyek,
sötét könnyekbe takarom a gőgöm
és egy sarokba mélyen eltünődöm,
hogy vannak völgyek és vannak hegyek.
sötét könnyekbe takarom a gőgöm
és egy sarokba mélyen eltünődöm,
hogy vannak völgyek és vannak hegyek.
Az arcotok oly biztosan ragyog,
a hajatok nő burjánozva sűrűn.
Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,
hogy ne lássátok, mily szegény vagyok.
a hajatok nő burjánozva sűrűn.
Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,
hogy ne lássátok, mily szegény vagyok.
Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,
a nagyvilágon más számomra nincsen,
a gazdag föld bőséges útjain.
a nagyvilágon más számomra nincsen,
a gazdag föld bőséges útjain.
Hadd üljek itt, én, koldus és tapasztalt
öreg apa, nem zavarom az asztalt.
Erős öcséim, szent-szent fiaim.
öreg apa, nem zavarom az asztalt.
Erős öcséim, szent-szent fiaim.
1913
