Kosztolányi Dezső: A kis baba
A kis baba
A kis baba.
| Az álmodó baba |
a délutánba méláz mosolyogva
s libeg-lebeg kenderszinű haja.
A szeme alvó francia babáké,
a parfümöktől forró feje fáj.
Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?
Nem kell az élet, pompázó parádé,
aranyfindzsákba hűlő csokoládé,
nem kell neki a szende, lenge báj.
Valami fáj s nem tudja, mije fáj.
a parfümöktől forró feje fáj.
Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?
Nem kell az élet, pompázó parádé,
aranyfindzsákba hűlő csokoládé,
nem kell neki a szende, lenge báj.
Valami fáj s nem tudja, mije fáj.
És csupa gyász a fényes, enyhe táj
és szája vérzik (ez a gyenge száj),
mint vérpiros narancs és fáj az élet
és fájnak a falon a régi képek
és alvó lelke önmagába réved.
Fáj, fáj az élet.
és szája vérzik (ez a gyenge száj),
mint vérpiros narancs és fáj az élet
és fájnak a falon a régi képek
és alvó lelke önmagába réved.
Fáj, fáj az élet.
És fáj a füstölő, mely szerteszéled
az ó szobán s fülledten ellebeg
és fáj a zongora (ah, fáj az élet)
ez az utolsó délutáni ének,
a billentyűk oly feketék, fehérek
s úgy fájnak a kis szőke hercegek,
testvérkéi, kik jönnek reszketeg,
álmodva jönnek csöndesen előre,
ezüstharisnyába, aranycipőbe,
kék bársonyokba és az ágy előtt
reá tekint szemök, síró szemök
és elsíratják, ümmögnek szegények,
ah élet, élet, pici baba-élet.
az ó szobán s fülledten ellebeg
és fáj a zongora (ah, fáj az élet)
ez az utolsó délutáni ének,
a billentyűk oly feketék, fehérek
s úgy fájnak a kis szőke hercegek,
testvérkéi, kik jönnek reszketeg,
álmodva jönnek csöndesen előre,
ezüstharisnyába, aranycipőbe,
kék bársonyokba és az ágy előtt
reá tekint szemök, síró szemök
és elsíratják, ümmögnek szegények,
ah élet, élet, pici baba-élet.
Ah, a baba mily néma, halavány
a délután ravatalán.
a délután ravatalán.
1913 (?)
