Kosztolányi Dezső: Öreganyó.
Karszékben trónolsz |
nehézkesen és furcsa fénnyel
reánk mered.
mindíg nyugodt, mindíg komor,
mint a halottak tiszta képe,
mint egy szobor.
tűnik év évre, percre perc,
s te egyiptomi gráciával
csak integetsz.
a boldog ősz nyugalma száll.
Nem győz terajtad már az élet,
sem a halál.
az idő szárnya csapna rám.
Bámullak tágranyílt szemekkel,
öreganyám.