Kosztolányi Dezső: FŰ-UJJAK
vékony, hűvös fű-ujjaiddal,
gyöngécske, lenge illetéssel.
Érintsd az arcom, csupasz karom,
a combom és a lábam.
Hát senkisem jó már a földön?
Hisz mélybe fekszem nemsokára,
s akkor nem érsz többé el engem
aprócska, félénk ujjaiddal.