Kosztolányi Dezső: TÉLI MOZDONY
TÉLI MOZDONY
Walt Whitman
Téged dalollak
a tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán,
teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed,
fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod
súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid,
ütemesen nekidagadó dobogásod és hortyogásod, távolba
hosszú, halványan libegő füstbokrétádat, melyet gyengéd bíbor színez,
a kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet, remekbe
kovácsolt testedet, rúgóid és szelepeid, kereked remegő ragyogását,
engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat,
melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig követnek.
a tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán,
teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed,
fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod
súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid,
ütemesen nekidagadó dobogásod és hortyogásod, távolba
| vesző zakatolásod, előremeredő nagy lámpásodat, |
a kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet, remekbe
kovácsolt testedet, rúgóid és szelepeid, kereked remegő ragyogását,
engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat,
melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig követnek.
Te a modern élet példája, - jelképe a mozgásnak s erőnek - szárazföld ütere,
téged dalol ez egyszer a múzsám, versekben énekel, ahogy lát
birkózva az ölelő szélrohamokkal és hófúvással,
amint nappal füttyentve rohansz tovább,
éjjel pedig néma lámpáid lengeted.
téged dalol ez egyszer a múzsám, versekben énekel, ahogy lát
birkózva az ölelő szélrohamokkal és hófúvással,
amint nappal füttyentve rohansz tovább,
éjjel pedig néma lámpáid lengeted.
Tűztorkú szépség,
dübörögj végig az énekemen garabonciás muzsikáddal,
őrülten vihorászó kacajoddal, visszhangzó és mindent
te önmagad törvénye, mindig tulajdon nyomodat őrző,
(a könnyes hárfa s a nyafka zongora beteg érzékenysege
rémült trilláidat a szikláknál s a dombok fordulóinál
röpítsd a puszta vidékre, a puszta tavakra,
a nagy szabad égbe bátran, vidáman és erősen.
dübörögj végig az énekemen garabonciás muzsikáddal,
| lobogó éji lámpáiddal, |
| megingató földrengésszerű robajoddal, |
(a könnyes hárfa s a nyafka zongora beteg érzékenysege
| nem a tiéd) |
röpítsd a puszta vidékre, a puszta tavakra,
a nagy szabad égbe bátran, vidáman és erősen.
