Kosztolányi Dezső: AZ ÁLOMHOZ
lágy ujjaiddal érints könyörülve, |
s fénytől futó, éjimádó szemünkre |
törd meg dalom most s fogd le gyenge |
pillám, |
vagy várd meg a záró áment, amíg rám |
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a búsarcú gondot,
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
fordítsd meg kulcsod az olajos zárba. |