Kosztolányi Dezső: DAL - ANGLIA FÉRFIAIHOZ
ha mindig a porban maradtok?
Mért szősz, szegény angol takács,
ha a ruhád elhordja más?
erő karodban, holtodiglan,
ki szívja életed erét,
komisz uradat - a herét?
tőr, lánc, bilincs, miért siettek,
hogy fullánktalan uratok
uralkodhasson rajtatok?
kenyeredért nem kell perelned?
Akkor mi hát a díj, a bér,
a könnyedér, fájdalmadér?
kincsed van, s másnál a lakatja;
szősz, s jó ruhát csak urfi hord,
van kardod, s elveszi a lord.
gyüjtsél - s ne engedj senki másnak!
Szőj - s jó ruhád oda ne add,
kovácsolj kardot - s védd magad.
urad fenn dőzsöl mosolyogva.
Láncot csináltál? Ez a cél,
rád villog a kemény acél.
ásóddal ennen sírod ásod.
Csak szemfedőt szősz, bús fia
e földnek: sírod - Anglia!