Kosztolányi Dezső: MAGDALÉNA SÉTÁJA
a március arany virága nyíl a csendben,
nárciszt tipor a láb és a rigó, ha rebben
bojtos vörösfenyő megrezzen és remeg.
páráz a nyirkos fű s a barna, friss barázda,
köszöntik a Tavaszt a madarak, garázda
örömmel ugrálnak a fák ágán-bogán.
kipattan a futórózsán a rózsabimbó,
a sáfrány holdasan ragyog s körötte ringó
szalag gyanánt inog egy ametiszt-gyűrű.
hogy az kacag-kacag s zöld köpenyét ledobja,
homályos rejtekén csillog a szilva lombja,
mint a szivárványfény a vadgalamb nyakán.
fészkéből fölneszel s szökell vidám körökben.
A jégmadár - kék láng! - már a folyóra röppen
s megsebzi mint a nyíl, a kristály levegőt.