Kosztolányi Dezső: SÍRÓ DALOCSKA
mint ifjúságunk, mely muló már,
mint csókos éjszakánk, a sóvár,
jöttél és mentél, vége van. |
és mint az éj, álomra várva
és mint a szív, a bús, az árva,
magam vagyok, magam, magam. |
a bagoly Éj ül majd az ágon,
de a vad hattyú, Ifjuságom,
elszállt tevéled, édesem.
Szívembe csak jajok teremnek,
az éjet érzem végtelennek
zöld lombokat szegény telemnek
nem lelhetek már sohasem. |
matrónának szelíd szirom kell,
holt lánynak rózsa, milliom kell,
de énnekem árvácska kell: |
szórjátok eleven síromra,
tekintsetek sötét soromra
s feledjetek, barátok, el. |