Kosztolányi Dezső: SZERENÁD
rigó fütyölt fönn és alant!
Fényárba vártam téveteg
sohase-volt szerelmemet.
Ó, aranyos szárnyú galamb!
rigó fütyölt fönn és alant!
Itt vontam a szivemhöz őt,
lelkem gyönyörbe öltözött.
Ó, aranyos szárnyú galamb!
rigó fütyölt fönn és alant!
Ó, szerelem, te méla, szűz,
mely rózsát, vágyat összefűz.
Ó, aranyos szárnyú galamb!
sír a rigó fönn és alant!
Meghalt szerelmem: kedvesem
lábánál fekszik csendesen
egy tört szárnyú, szegény galamb -
vérét a bús föld issza be -
édes galamb, szállj vissza te!