Kosztolányi Dezső: A KALANDOR
A KALANDOR
Rainer Maria Rilke
Amikor a társaságba tévedt:
a Váratlan volt s a Hirtelen
és körötte villogó veszélyek
fénye rezzent a riadt teren,
a Váratlan volt s a Hirtelen
és körötte villogó veszélyek
fénye rezzent a riadt teren,
és fölkapta bókoló zavarba
a földről a princesz legyezőjét,
melyről éppen az imént akarta,
hogy lehulljon. És mikor a nő-nép
a földről a princesz legyezőjét,
melyről éppen az imént akarta,
hogy lehulljon. És mikor a nő-nép
nem bujt véle meg az ablakokban,
(honnan a park álomködbe lobban,
hogyha a kezével rámutat)
kártyaasztalhoz ült ő nyugodtan
s nyert. És nézte azt a sok urat,
(honnan a park álomködbe lobban,
hogyha a kezével rámutat)
kártyaasztalhoz ült ő nyugodtan
s nyert. És nézte azt a sok urat,
aki kártya közbe méregette
és a nőt, ki símogatta kéjjel,
vagy tükörből leste őt, megette.
És föltette, hogy nem alszik éjjel,
és a nőt, ki símogatta kéjjel,
vagy tükörből leste őt, megette.
És föltette, hogy nem alszik éjjel,
mint tegnap, mivel harcolnia
kell ma is, s nézése oly merő lett,
mint kinek sok nőtől van fia
és távolba gondoztatja őket.
kell ma is, s nézése oly merő lett,
mint kinek sok nőtől van fia
és távolba gondoztatja őket.
