Kosztolányi Dezső: A LÁBADOZÓ NŐ
A LÁBADOZÓ NŐ
Rainer Marie Rilke
Mint mikor az utcákon az ének
majd közelbe jő, majd megriad,
mostan markolod már és eléred,
most megrebben egy kis zaj miatt.
majd közelbe jő, majd megriad,
mostan markolod már és eléred,
most megrebben egy kis zaj miatt.
Az élet játszik a gyógyulóval;
aléltan és pihenten ül,
élni szítja már egy álom-óhaj
és egyszer megmozdul félszegül.
aléltan és pihenten ül,
élni szítja már egy álom-óhaj
és egyszer megmozdul félszegül.
És úgy érzi, szinte-szinte bántja,
hogy keze, a hűs, kemény tenyér,
cifra lázak csontos, furcsa pántja,
rózsálló-szelíden bús-fehér
megsoványodott fejéhez ér.
hogy keze, a hűs, kemény tenyér,
cifra lázak csontos, furcsa pántja,
rózsálló-szelíden bús-fehér
megsoványodott fejéhez ér.
