Kosztolányi Dezső: APOLLO ARCHAIKUS TORZÓJA
amelyben szemgolyói értek. Ámde porzó
fénytől sugárzik e torzó
s nézése benne lecsavarva még
a mell íve s a lágy-lejtésű ágyék,
honnan mosolygón még a régi vágy ég,
a pont felé, hol a nemzés lakik.
az áttetszően lankás váll alatt
és nem ragyogna, mint vadállat bőre,
egy-egy csillag: mert itt nincs egy tenyérnyi
folt, mely nem rád tekint. Kezdj újra élni.