Kosztolányi Dezső: AZ IDEGEN
AZ IDEGEN
Rainer Maria Rilke
Nem törődve, mit szólnak megettünk,
mit se kérdve mástól, elcsigázva
csak tovább ment, tétovázva eltünt. -
Mert az úton már szerelmi lázba
vágtatott, mint hogyha hajtanák.
Éjeket virrasztott ottan át,
óriási, nagy-nagy csillagokkal,
mik szűk távlatot tárnak ki loppal
s úgy változtak, mint a gyors csaták.
mit se kérdve mástól, elcsigázva
csak tovább ment, tétovázva eltünt. -
Mert az úton már szerelmi lázba
vágtatott, mint hogyha hajtanák.
Éjeket virrasztott ottan át,
óriási, nagy-nagy csillagokkal,
mik szűk távlatot tárnak ki loppal
s úgy változtak, mint a gyors csaták.
Falvakat látott a messze holdba,
ment tovább, mint akik futva-futnak
kínálkozva s ápolt, úri parkba
fel-feltünt egy régi, szürke kőszék,
szívesen leült beléje ő szép
mozdulattal, mintha ottmaradna,
mert hisz tudta, minden eloson,
a közel kanyarnál szeme fölvett
utakat, hidat és ősi földet,
átnyargalt sok távol városon.
ment tovább, mint akik futva-futnak
kínálkozva s ápolt, úri parkba
fel-feltünt egy régi, szürke kőszék,
szívesen leült beléje ő szép
mozdulattal, mintha ottmaradna,
mert hisz tudta, minden eloson,
a közel kanyarnál szeme fölvett
utakat, hidat és ősi földet,
átnyargalt sok távol városon.
S mindezt meg sem áhította ő,
ment tovább, mint akik futva-futnak
s úgy érezte, mint egész övét.
Ámde olykoron terén az útnak
megkivánta egy-egy régi kútnak
lábaktól kivájt, mohos kövét.
ment tovább, mint akik futva-futnak
s úgy érezte, mint egész övét.
Ámde olykoron terén az útnak
megkivánta egy-egy régi kútnak
lábaktól kivájt, mohos kövét.
